Plébánia
A császári hatalom nagyszabású lakosság telepítésbe kezdett 1719-től a Bánság területén.
Katolikus németeket telepítettek Temesvárra, akik a lakosság kézműves rétegét alkották.
A városnak jelenleg Józsefváros néven ismert kerületét akkoriban Német Majoroknak nevezték.
Az 1774-ben létrehozott Józsefvárosi Római Katolikus Plébánia a kezdet kezdetén főleg németajkú telepes plébánia lett, ez később tovább fejlődött, a németajkú hívek mellé magyar nyelvűek telepedtek, s így kétnyelvű (német-magyar) plébániaként működött hosszú időn keresztül.
A jelenleg is használatos, egyszerű barokk stílusban épült plébániatemplomot 1775-ben szentelték fel.
A hívek száma a történelem folyamán állandóan változott, a XIX. és a XX. század fordulóján több mint 10.000 római katolikus hívőt számláltak, amely kiváltképp a második világháború és a rendszerváltás hatására bekövetkezett elvándorlás következtében napjainkra jelentősen lecsökkent.
Jelenleg, a XXI. század elején, körülbelül 1200 személy tartozik a plébánia hívei közé.
A nagy múlt ellenére a plébánia nem rendelkezett önálló plébániaházzal.
Az 1990-es változás után többször felmerült a saját plébániaotthon megteremtésének gondolata.
Isten segítségével és nagyon sok jóindulatú ember támogatásával 2016-ban a közel 250 éves templom szomszédságában felépült a jelenkor igényeinek megfelelő plébániaközpont.
Az épületben közösségi termek, irodák, lelkészlakások és vendégszobák kaptak helyet.
Az új épületet 2016 október 22-én, szombaton délelőtt, a 11 órakor kezdődő szentmise keretében áldotta meg Roos Márton temesvári megyéspüspök.
Ugyanakkor az egyházi épület a szentírási értelmezés szerint az élő közösség jelképe, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus, minden megkeresztelt hívő pedig az „élő kő” az egyházi közösség lelki házában.
Adja Isten, hogy az új plébániaközpont minél jobban szolgálja Isten helyi, élő közösségét. ( Szilvagyi Zsolt )